zsuzsi

Na, ezt az egyet utálom az EB-ben, egyet pislantunk és már vége is. Mára már a negyeddöntők is lezajlottak, kialakult a final four, nem mondom, hogy a szívemnek legkedvesebb csapatokkal, de legalább a tornán mutatott játéknak megfelelően, igazságos szórás útján alakult ki a mezőny. Ukrán barátaink gondolom, másképp vélekednek erről, de hogy őszinte legyek, éktelen hiba ide vagy oda, nem nagyon lett volna keresnivalójuk (nekik sem) az olaszok ellen.

Mint kánikulában olvadozó munkanélküli, némi adrenalin fröccsre vágyva egy izgalmas, magas anyázási faktorral bíró szájber vitába kevertem magam. Először csak a saját kis virtuális, közösségi adatlapomon dobtam fel a labdát Kassaiékkal kapcsolatban, aztán, mivel az ismerőseim túlságosan kulturáltak (fúj!), bennem meg teng a sok szabad vegyérték, csak ellátogattam a Viktor Kassai Dislike oldalra. Hát láttam sok szép csudát, még szerencse, hogy az ukrán nyelvű hozzászólások kisilabizálásához lusta vagyok. A képek így is magukért beszélnek, meg azért akad, aki határon túlra üzeni in English, hogy az anyját a nyomorult bírónak. És akkor még nagyon finoman fogalmaztam.

Ha már Ukrajna és Lengyelország messze van, meg Prágában akad mindig ismerős, átugrottunk meccset nézni cseh testvéreinkhez.

Érkezés után nem sokkal már indultunk is a megjelölt sörkertbe, hogy megnézzük a spanyolok írek felett aratott diadalát. A kint élő ibér pajtásom persze sehol, beígért katalán drukker csorda csak a lelátón, a könnyek már gyűlnek, érzem, hogy tör fel a hiszti, hamarosan beborítva fröcsögésével az emberiséget. Egy rapid sörrel hűtik a kedélyemet a magyar ismerősök, Ember tudja a tuti receptet, érkezik a tocsogós kolbász mustárral, barna, köményes kenyérrel (mer' a kömény, az mindenbe kell). Közben már 1-0, Torres nagyon örül, melírozott tincsein hasra esnek a reflektor fénysugarai. Én ösztönösen egy Liverpool rigmust kezdek el dalolni (gyorsabban érkezik és hat a Gambrinus, mint ahogy a kolbásznak nevezett mócsing fogy), aztán észbe kapok, hogy ez semmiképp sem helyénvaló.

Na most egy kicsit össze voltam zavarodva. Próbáltam rájönni, melyik a száz csodálatos "zenemű" közül a valódi EB himnusz. A videó megosztókon boldog-boldogtalan a maga verzióját hirdeti ofisölnek, én meg csak kapkodom a fejem és nyomom a stop gombot, mert azért mindent nem lehet.

Az egész őrület számomra a lengyel mámikkal kezdődött. A Jarzębina asszonykórus a nép akaratából, SMS szavazás útján került ki győztesként egy halom induló közül. Én amúgy egyetértek a szavazókkal: ha már mindegyik szám botrány szar, válasszuk a legnevetségesebbet, ezen legalább jókat lehet derülni. A világ ugyan egy árva szót nem ért a lengyel kotkodálásból (és tényleg, konkrétan baromfi hangutánzáson alapul a refrén!), de a dallam annyira fülbemászó, hogy bátran üvöltheti artikulálatlanul bármelyik ország szülötte, nem baj, ha a "mondanivaló" kicsit hibádzik a hangok megformálásánál.

szólj hozzá: 2012 EURO EB himnusz

Tudom, hogy néztétek! Minden csaj, kivétel nélkül. Akár rühelled a focit, akár nem, ezt nem bírod kihagyni, mert az X kromoszóma, az ilyen! Pont olyan, mint a műkorcsolya, amibe muszáj legalább egy kicsit belepillantani, mert ott van az a sok színes kűrruha, meg a hajak, meg a sminkek…

Na most itt voltak cseszett nagy linzernek álcázott stadion makettek, csillámos versenyzongora, meg egy futballstadionnyi (máhá!) fekete szerkós alak, akiket én delíriumos boldogságomban leginkább vadul rohangáló spermáknak néztem, amiért is Freud biztos boldogan tekint le (fel?) rám, hogy ő megmondta.