zsuzsi

Azt ismerik, hogy az egyszeri ember elmegy a pszichológushoz?

- Doktor úr, engem mindenki ostobának tart.
- Értem a problémáját. Mondjon el szépen, lassan mindent az elejétől.
- Dok-tor úr, en-gem min-den-ki os-to-bá-nak tart...

Sokan szeretik lefitymálni a táncot, mondván, ó, hát csak hajlonganak az emberek ide, meg oda, ez igazán nem nagy teljesítmény. Bezzeg a sport!

Ha az ember azonban egyszer belevág egy intenzív (ki)képzésbe, rájön, élsportolói magasságokba és mélységekbe juthat el, mind fizikai, szellemi, mind érzelmi szinten.

(Fotó: Mészáros Csaba)

Létezik egy program sorozat, amire úgy egy éve próbálok eljutni. Korábban, az egyszeri pesti lányok számára misztikusan távoli helyen, a Marczibányi Téri Művelődési Központban tartották a "nyitogató" szeánszokat, idén azonban - immár másodszor - az Akvárium adott otthont a Konzervnyitó Akciócsoport eseményének. Eddig is vertem a fejem a falba, hogy nem bírtam legyőzni a mérhetetlen távolságot, de tegnap este óta kukoricán térdeplek a sarokban, mert ha mindig ilyen a hangulat, akkor valamiről nagyon lemaradtam.

Anish Kapoor-ról, illetve a Wenlock - Mandevill párosról akartam elmélkedni, mikor berobbant a tudatomba egy eddig méltatlanul perifériára szorult csoda: a London című szám.

Én nem tudom, hogy kerülhette el a figyelmemet, de igen, VAN a londoni olimpiának hivatalos magyar dala!
Míg a 2010-es foci vb himnuszának igényes itthoni verzióját orrvérzésig tolta a királyi tv, most egyszer sem botlottam bele a közvetítések során Szikora Róbert szerzeményébe, melyet olyan nagy nevek társaságában rögzített, mint Keresztes Ildikó, Király Linda, Király Viktor, Biga és a Maxisun (utóbbi két előadóról sajnos még nem hallottam, bár térdig érő koromban apám -két Büdöslábúkavicskotrócsőtörő között - következetesen Bigázott; mea culpa, nyilván ez az én szégyenem).

Nem tudom, csak én akadok-e fenn mindenen, de a magam részéről egyáltalán nem tartottam természetesnek, hogy a Korea-Szerbia férfi kézilabda csoportmeccsen (ld. London, Olimpiai játékok) női sporit véltem felfedezni a pályán. 

Míg én a látottaktól kisebb sokkot kaptam, az Ember itthon csak legyintett, hogy "hát de egyenjogúság". Mióta? Miért? És végképp: mióta?

Lemaradtam valamiről vagy ez mindig is így volt, csak nekem is szemüveg kéne, mint úgy általában a Bé-közép szerint a sporiknak?

Bűvöltem a képet és egyre biztosabb voltam benne, hogy igen, nőket látok a pályán. Nem a magyar NB III-ban, hanem a londoni olimpián! Egy férfi meccsen. Jól van, mondom, legyen. Aztán furcsa érzés fogott el. Mindig csak az egyik játékvezetőt látom. Bármelyik kameraállásból is mutatják a pályát, mindig ugyanaz az arc tűnik fel a képen.

Google is my friend. Úgyhogy kerestem és igen, a hivatalos kiírásban női neveket látok az olimpia hivatalos oldalán. Ja, hogy mindkét spori Bonaventura!
Értem.

Ezúton kérném a 2012-es londoni olimpia szervezőit, készítsék fel jó előre a kedves nézőket a hasonló izgalmakra és trükkökre, mert sokba van az új pészméker.
Köszönettel:
Egy majdnem volt néző